Ni, miként menekül A híres Úr: az Élet, Űzi, veri, kergeti, Mint egy tolvaj cselédet,
Egy nálánál is főbb Úr. (És vele menekülnek Millió unokácskák, Kicsi kis élet-szemek,
Látom sírva tipegni Közöttük az én kis Életemet.) Tapodja a villámló,
Szűz és végtelen havat, Szalad az Élet, szalad, Nyomában bogárló, Véres, bolond lábnyomok.
Ni, piros-havas homok S egy szörnyű Üldöző. Ni, hogy szalad az Élet Neki a hónak, fagynak,
Hogy szaladnak Utána a piciny életek S a darabnyi halálok. Óh, én magamból kiszállok
S úgy nézem ezt a hajszát, Mint Rembrandt nézte rajzát S a borút, mit ecsettel Holt színnek rakott rája,
A borút, mely ma ragyog. (Tudom: valaki vagyok, Ám sok hazug széppel, Babonás okkal, állal,
Nagyon is sokat szórakoztam A Halállal, Pedig a Halál nem döntő, A Halál is fél és szalad,
Életem és halálom A futó rajkó-hadak Két kis, szegény testvér-senkije.) A nagyszerű, szent havat,
Lelkem-testem bús, kesely Sorsát, útját követik, Rikítják, mint a szabad Sűrűség vadászai
A vadat Üldözvén, vér-lábnyomok. Itt van egy nagy Üldöző, Ezek az ő nyomai
S ő százszor több Úr, mint a Halál. A Halál: apró vérfolt, Egy rosszul járó óra, Ezerfelé ugrándozik,
Ezerfelé mutat, int Ezer bolond mutatója. Téli bolond, pojáca És mindig csak semmiség:
Ráver az életünkre És mégse más, mint egy Kis látogatókártya. És mégis és ezerszer
Minden futásnak futtán Az Élet havas útján (Életem bolygó útján) Ott kisért ez apró szolga,
Ez a semmi: a Halál. Lehet: Élet se volna, Hahogyha nincs Halál, Holott ott van mögöttük
Titokzatos Uruk, Valami ős és vad, szörnyű Szabálytalan Szabály, Egy nagyon nagy Üldöző.
A Halál bogárosan, Szeszélyes vér-nyomokban Követi az Életet Egy nála nagyobb Úrnak
Úri nagy parancsából. De a Halál csak festék Haván a gyáva Életnek. (Az én kis életemnek is,
Mert, ni, hogy szaladnak, Mint lázbeteg arcán a rózsák, Kinek porokat adnak.) Óh, Halál, én szeretlek
(Százszor, sokszor vallottam) És mégse vagy más, Mint véres kisérője, Csöppekre hullott mása,
Ártatlan kisérője, A menekülő Életnek (Az én Élettel menekülő Fehér, árva és fagyos
Üldözött életemnek is), Kik után jön űzve, szünetlen A nagy Üldöző: az Ismeretlen.
Cookies on Poetry Cove