Estéket, ha bennük kószálok,
Beaggatok édes csodákkal
S akik nyomomban járnak bennük,
Nyomasztják édesen az álmok.
Csacska vers ha akad kezembe,
Üres szavaiba ömlesztem
Lelkemnek minden muzsikáját
S hódítva száll titkokat zengve.
Vágyam, mint őrjöngő imádság
Keres föl egy-egy árva asszonyt,
Fölékesíti, kivántatja
S azután százan is kivánják.
Ha akarnám, ujjongva halna
A gyáva is, ha benne laknék
Az én halál-gondolatomnak
Mámoritó, boldog hatalma.
Csak önmagam tartom bilincsen,
Önmagam számára nincs lángom,
Szivem, reményem, hangulatom,
Erőm, bizalmam, csókom nincsen.