Gyöngülnek ágaim,
Húzza a sok gyümölcs,
Húzza a sok igen
S a megcsúfolt nemek
Rozsdákkal megírvák
A leveleimen.
Szőlő-termő tövis,
Fügélő bojtorján:
Teremni lázadón
Nem lehet, nem lehet
S mint békés jobbágy-fa
Fizetem az adóm.
Nem tudok, nem tudok
Rendet megcsufolni
S nagy másitó erőt
Földről kacagni föl.
Bénultan hajlok meg
Tisztes muszáj előtt.
Füge a fügefán,
Szőlőtőkén szőlő,
Hasztalan, hasztalan,
Szabva kegyetlenül
A nagy Élet-kertben
Mindennek sorsa van.
Nem tudtam, mi vagyok,
Vád akartam lenni,
Vád, nem: ijjedelem
S mint szép példaadás
Virágzik, gyümölcslik
Szegény, szelíd fejem.
Csúfoltam az igent
S igeneket rólam
Téphet minden silány
S vétózó tűz helyett
A nagy Háztartásban
Vagyok csak kicsi láng.
Óh, én, kényszerü Rend,
Tagadás fejfája,
Latorból szent szülő,
Óh, én, szegény, szegény
Pártütőből pártos,
Uzsorás zendülő.