A JELEN HAJÓJÁN

Be szép ilyenkor a szép, Be szép, hogy a hajómon viszlek, Be szép, hogy szépnek hiszlek. Talán te nem is tudod,

Hogy mindenek már megfakultak S nincsenek már: csak multak. Csak nekünk van még hajónk, Árbocán a zászlós Jelennel.

Ím, itt a szivem, vedd el. Távolból nyujtsd a kezed, Édes kezek, szent elitéltek, Most minden a tiétek.

Ne legyenek evezők S hajónk örömmel, szertelennel Futhasson a Jelennel. Halálba vígan futók

Örömével vinném a szépet, Lelkem, vinnélek téged. Vinnélek és viszlek is, Régi hajós vett a hajóra,

De szép és új az óra. Be igaz is a Jelen, Be jó, hogy mi benne maradtunk S szabad vizekre csaptunk.

Be szép ilyenkor a szép, Be szép, hogy a hajómon viszlek, Be szép, hogy szépnek hiszlek.