Szám ízét nem rontom, hagyjatok,
Most a Halál előtt, most: vagyok.
Most, most e pillanatban élek:
Most jönnek az ízes emlékek.
Nem ad ennyi, bő száj-ízt soha
Sem patika, sem úrvacsora.
Pap, orvosság most félre, félre:
Emlékszem az anyám tejére.
Jönnek az ízek és illatok
S megdicsőült ínnyel halhatok.
Érzem első fogamnak kínját,
Az első szó bús csínját-bínját.
Számban van az, amit homlokon
Csókolt reám az első rokon.
Első figyelése a dalnak,
Első gondolatok, fájdalmak.
Első lyány, első poéta-út
Édes nyállal számban összefut.
Első sikerem, első tornám,
Első göthös bűnöm, tivornyám.
S azután fényes rettenetek,
Miket halódva is szeretek.
Nagy mámorok, hős búsulások,
Mindig újak és mindig mások.
Féreg-magyar harcok, kicsinyek:
Dobtam szivem s nem tudtam, kinek.
S egy asszony, akinek a csókja
Még most, talán most is, jó vóna.
Ízzel, illattal tele a szám,
Most, most az élet pirkadatán.
Szám ízét nem rontom, hagyjatok,
Most a Halál előtt, most: vagyok.