Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül.
Máma Tűz-ország Magyarország, Fagyott testét a láng befutja. Csoda esett. Földre esett, Benépesült a Hadak Utja.
Százezernyi parittyás Dávid Készül bízón, dalolva rátok: Ejh, jó urak, dicső urak, Ilyen gyávák a Góliátok?
E roppant nép nem Csaba népe, Melyről legenda szólott nektek. Más nép e nép, ez csak: a Nép, A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?
Dobban a Föld s piros virágos, Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. És láng-folyó, szent láng-folyó Minden utca, ha mi elöntjük.
Új hadsereg a Hadak Útján, Új legenda, új harcos ének: Ez a jövő, a kész Jövő S pirkadása a magyar Égnek.
Ez az ezer évig nyomorgók Százszor lesujtott, bús csapatja, De az erő, a friss Erő S vígságát a nagy Élet adja.
Ágyú, gyilok, úri bitangság Nem fog a mi dús ereinken: Ha meghalunk, hát meghalunk S ha meghalunk, meghalt itt minden.
Mi vagyunk: Jövő és Igazság, Engesztelés és nagy Itélet, És mi vagyunk, csak mi vagyunk Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.
Minden mienk, csak a tűrés nem S nincs hatalom, amely megingat És hangosan, nagy-hangosan Idézzük meg hóhérainkat.
Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk épít. Tobzódtatok, tobzódtatok, Éppen elég volt ezer évig.
Hír és dal ma riongva vág szét Városfalak közt, falvan, pusztán: Itt van a nép, megjött a Nép Vihar-irammal, Hadak Utján.
Itt van a nép, trónt ülni fog most Ezer évig férge a rögnek, Itél a nép, ítélni fog S ezerszer jaj a bűnösöknek.
Cookies on Poetry Cove