Be hideg ez a földi kunyhó.
Be hős az ember,
Perzselt hitekkel és tervekkel
Ha halni ma se akar.
Be sok veszett el,
Hogy makacsul várja:
Álom volt, rossz volt az álma
S megmenti egy csoda.
Gondolónak halálra
Nem gondolni, óh, drága jóság,
Holott a valóság: valóság
S már minden sivatag.
Az élet ma szörnyű adóság,
Tervelőnek ma nincsen terve,
Hitek szalmája nyirkos pernye,
De mégis élni kell.
Emlékekkel átkozva, verve
Itt a hideg kunyhóban
Hinni, hogy minden jól van,
Be istenes, be bús.
Pernyében s piros hóban
Vér-jégcsapok fagynak ereszre,
Be messze van a Messze,
Be közel van a Közel.
Be messze van a Messze,
Be távol van a Távol,
S mint Isten, úgy világol
Az Ember, ki meghalni nem akar.