Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a halott,
Jönnek hirtelen, szárnysuhogva
Testetlen, szép lovagok.
Fehér az arcuk, bánatos-bús,
Láng-leplük szinte vakít
S összeszedik csók-csatatérnek
Elhullott bajnokait.
Kék hegyek mélyén élnek ők mind,
Hol csókunk üdve remeg
S itt kapnak majd életet újból
Csóktépett holttetemek.
Tiszta fehér itt minden, minden,
Mi nálunk barna, balog,
Kik itt élnek, szűzek, jók, tiszták
S örökké fiatalok.
Itt sebeket, vért elfelejtünk,
Itt testetlen a világ
S szűz lyányok bőréhez nem érnek
Bőrrel a szűz daliák.
Itt a szerelem áldott, könnyű,
Boldogan balga dolog,
Aki szeret, kinézi párját
S nagyon reá mosolyog.
S akire ifja rámosolygott,
A lyány, míg játszva lesik,
Árkangyalt fogad a méhébe
S boldog teherbe esik.
S ha valaki itt csók-csatában
Kapott halálra sebet,
Kék hegyek közt fölsóhajt egy szűz
S fehér lovag született.
S csók-csatatéren, itt a földön,
Nem gyűl össze a halott,
Eljönnek értük minden éjjel
Új-új, fehér lovagok.