Skip to content
1877–1919

A BŰNÖK KERTJÉBEN

Endre Ady

Bűneit egy csupa-vágyás, vén csontnak, Szeresd, sajnáld a bűneimet, Csak azt szeretem s annak hiszek, Ki a bűnöket sírva szereti.

Nagy bűnökben virágzik el az Élet És Jézus is szerette, szegény, Kezét tartni a bűnös fején, Mert illatos a bűn, mint a virág.

Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás A Sors felé, hogy mért nem marad Az ember mindig tiszta s szabad, Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.

Óh, bűneim, bár csak megtartanátok Annak, aki megbocsátni tud, Ki csöndesen bízó, nem hazug S bűneim kertjét mélán járja be.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A BŰNÖK KERTJÉBEN · Endre Ady · Poetry Cove